Geszti Péter: A földet nem a szüleinktől örököljük, hanem a gyerekeinktől vesszük kölcsön


Geszti Péter elismert dalszövegíró, énekes, reklámszakember, bizonyára kevesen vannak azok, akik nem látták vagy hallották őt legalább a tévében. Elkötelezett környezetvédő, az energiatudatosság híve, nem mellesleg kényszeres lámpaoltogató, aki szerint nincs jobb befektetés a természet megóvásánál, hisz ezzel a gyerekeinknek adunk időt.


Geszti Péter


A környezetvédelem egy érdekes téma, és ilyenkor gyakran előjön az motivációként, hogy a gyerekeink, unokáink és az utánuk jövő nemzedékek érdekében (is!) érdemes odafigyelnünk rá. A szülőket ezzel talán könnyebben meg lehet fogni, de azért nincs egyértelmű összefüggés. Nálad az apasággal együtt érkezett a környezettudatosság, vagy már korábban kialakult?


A családunkban mindig is volt egy ilyen ethosz, hogy takarékoskodni kell. Akik átélték a háborúkat, tudták, hogy előbb-utóbb eljöhetnek a nehezebb idők. Én például emiatt vagyok kényszeres villanyoltó. Idegen helyeken is, ha fölöslegesen égő lámpát látok, akkor egyszerűen lekapcsolom. És a kislányaimat is próbálom erre tanítani, hisz egyrészt minden pénzbe kerül, másrészt pedig minden terheli a környezetet. Ez utóbbi különösen fontos, és nem csak az egónk miatt: ez mások tiszteletéről és az empátiáról is szól. Legalábbis az én világképem szerint.




Ez a világkép azért aligha alakulhatott ki a villanykapcsolgatásból.


2006 óta kifejezetten aggodalommal követem a környezetet érintő problémákat és kérdéseket. Voltam Guatemalában, és láttam a Tikal nevű egykori maja várost. Az ottani archeológusok pedig elmagyarázták, hogy a dél-amerikai indián kultúrák gyakorlatilag felemésztették önmagukat. Élhetetlenné tettek maguk körül mindent, és amikor már elpusztították a környezetüket, egyszerűen fogták magukat, és elköltöztek, majd kezdődött minden elölről. Ha ezt globálisan mi is véghez visszük, akkor mi lesz? Mi hová megyünk, hová költözünk? Ez a felismerés akkor nagyon mellbevágott, és azóta megpróbálok odafigyelni a dolgokra.



Miben nyilvánul ez meg?


Például ott a már-már kényszeres oltogatás, a vécé víztakarékos lehúzása, vagy az, hogy ma már jóval kevesebb ruhát veszek magamnak, mint régen. Utálok kidobni ételt, rossz érzés, amikor egy nagy családi vacsora után ott marad az a rengeteg ennivaló. Van olyan, hogy inkább nem is rendelek magamnak semmit, hisz ott vannak a gyerekeim, utánuk pedig mindig marad valami. Persze nem vagyok én sem szent.



Hogy érted?


Kertes házban élek, és viszonylag nagy az ökológiai lábnyomom, ezt kár is tagadni, de azért igyekszek. A házunkban a legmodernebb technológiák vannak, olyan fűtési rendszert választottunk például, ami nem gáz alapú. Összegyűjtjük a vizet és azzal locsolunk. Persze nem olcsó még most, de ez olyan, mintha kicsit előre fejlesztenénk.



Jó befektetésnek tartod?


Szerintem ennél jobb nem is lehet, hisz ezzel a gyerekeidnek adsz időt. Ahogy a mondás tartja: a földet nem a szüleinktől örököljük, hanem a gyerekeinktől vesszük kölcsön. Nem tart sokáig, hogy az odafigyelés automatikus legyen, csak kellenek hozzá ilyen felismerések, hogy az emberek rádöbbenjenek, hogy ez mennyire fontos.



A cégeden belül hogyan látod ezt a kérdést, mennyire fontos neked az, hogy a dolgozók is környezettudatosan gondolkodjanak és éljenek?


Nem tudok válaszolni erre. Azt feltételezem, hogy a kollégáim hasonlóan gondolkodnak, illetve az iroda és a tér is, amit kialakítottunk, egyfajta igényességet sugall a témával kapcsolatban. Csodálkoznék, ha kiderülne, hogy a kollégáim másképp gondolkodnának erről, de senkire nem erőltetünk rá semmit.



Mit gondolsz, lehet a fenntarthatóságon keresztül közösséget építeni?


Szerintem igen.



Erre jó példa lehetne az Everest is, nem? Hegymászás közben azért eléggé fenntarthatóan kell működni.


Példának jó, bár azért elég rendhagyó. Viszont való igaz, hogy miközben leküzditek a hegyet, kialakulnak barátságok és jobb viszonyok. Az Everest egy teljesen más világ volt, mint amihez például itthon hozzászoktunk. Be kellett osztani az energiát, az ételt, mindent, hozzászokni egy másfajta életritmushoz. Rácsodálkozol arra, hogy milyen az, amikor nincs meg mindaz a kényelem, ami az alap, kipárnázott életedben természetes. Rájössz arra, hogy most milyen nagy luxus is a pazarlás, de egy idő után ez megváltozik és a pazarlás lesz a luxus. A kettő pedig nem egyenlő egymással, nagyon nem.



Ráti József

Kapcsolódó cikkek

Címkék

×

Egyszerűsített Energetikai Audit

Komplex Energiahatékonysági audit

Energetikai szakreferens

Energia monitoring

Minitőzsde

Egyedi aukciók

Közbeszerzések

ISO 50001 tanácsadás

Tanusítások

Energiahatékonysági TAO

Napelemes rendszerek

Napkollektorok

Biomassza

Energia tárolás